Izgalmas elemzésre vállalkozik kötetében Dukay Barnabás és Ábrahám Márta, hiszen egy agyonjátszott Bach-darab újfajta, az előadói tradíciókat megkerülő értelmezését igyekszik megalkotni. Az eredmény pedig egy nemzetközi viszonylatban is újszerűnek számító, lebilincselő értekezés lett.
Egy zenemű értelmezését nehezen lehet elszakítani annak előadástörténetétől, hiszen a kotta megszólaltatói az általuk életre keltett partitúrák különböző értelmezési lehetőségéit kínálják. Az egyes előadói megoldások azonban mindig az aktuális zenetörténeti korszakok igényeit elégítik ki, így a korábbi tradíciók átalakulása következtében sokszor a darabok eredeti szellemiségétől idegen előadói szokások alakulnak ki. Éppen ezért az egyes művek kritikai kiadásai sok esetben az értelmezés új dimenzióit nyithatják meg a szakmabeliek számára. Az évszázadok során a partitúrákra rakódott utólagos stilisztikai sallangok eltávolítását remélhetjük ezektől a kiadványoktól, az autentikus műalak tanulmányozásának lehetőségét. Ilyen fajta, az eredeti műformához és szerzői szándékokhoz visszanyúló értelmezését kínálja Johann Sebastian Bach egyik legnépszerűbb, hegedűre komponált művének Dukay Barnabás és Ábrahám Márta kötete is.
A Részletek az örökkévalóságból hegedű-ciaccona elemzése nem foglalkozik a darab több évszázados interpretációtörténetével, inkább Bach különféle komponálási eljárásaiba igyekszik beavatni az érdeklődőt. Ilyen többek között az aranymetszés alkalmazása a zenei szerkezet felépítésben vagy a hangközszimbolika jelentéstartalmainak feltárása. Az elemzők abból a feltevésből indulnak ki, miszerint az egyetemes létezés mozzanatai lefordíthatók a számok nyelvére, ily módon a kottába rejtett számkódok helyes dekódolásával kirajzolódhat előttünk egy ember életének sorsfordító pillanata a maga érzelmi komplexitásában. Az egyes variációk átváltozási logikájának megfejtése ugyanis elvezetheti a befogadót a tulajdonképpeni jelentés megfejtéséhez.
Kétségtelen, hogy a darab bonyolult felépítése valamiféle magasabb esztétikai igényből fakadhat, ezt látszik alátámasztani a kottába rejtett, a kötet szerzői által bemutatott jelrendszer is, amely szerintük Bach első feleségével való kapcsolatát meséli el a zene segítségével, és az asszony hirtelen bekövetkezett, tragikus halálának állít emléket.
A mű felépítésének feltérképezése során a szerzők mind a hatvannégy variáción végigvezetik az olvasót, miközben feltárják a zeneszerző személyes életeseményeihez köthető utalásokat, amelyek még megindítóbbá és különlegesebbé teszik a darabot. A könyv segít tájékozódni a kotta szerkezeti elemei között, és igyekszik rávilágítani azok egymáshoz való viszonyaira is.
A kötet legnagyobb erénye, hogy „a kevesebb több” elvét szem előtt tartva, tömören és lényegre törően világítja meg Bach zseniális szólóhegedűre írt művének utalásrendszerét és jelentéstartalmát. A túlmagyarázott elemzés ugyanis könnyen átbillenhet a mérleg másik oldalára, és megkérdőjelezheti az interpretáció hitelességét.
A mű nem könnyű olvasmány a laikus zenekedvelők számára, de a bevezetőben sorba vett jelenségek és fogalmak alaposabb tanulmányozása a nem szakmabeli olvasót is elvezetheti a felvázolt magasabb rendű zenei struktúra megismeréséhez. A százharminc kottapélda mellett ezt igyekszik elősegíteni a Ciaccona térképszerűen elrendezett kottája, valamint a CD-melléklet, amely Ábrahám Márta előadásában ismerteti meg hangzó formájában is a darabot az olvasóval.
Dukay Barnabás és Ábrahám Márta: Részletek az örökkévalóságból, 2017.
Péter Zoltán