(www.kortarsonline.hu – Péter Zoltán)
 
 Izgalmas elemzésre vállalkozik kötetében Dukay Barnabás és Ábrahám Márta, hiszen egy agyonjátszott Bach-darab újfajta, az előadói tradíciókat megkerülő értelmezését igyekszik megalkotni. Az eredmény pedig egy nemzetközi viszonylatban is újszerűnek számító, lebilincselő értekezés lett.
 

 

Egy zenemű értelmezését nehezen lehet elszakítani annak előadástörténetétől, hiszen a kotta megszólaltatói az általuk életre keltett partitúrák különböző értelmezési lehetőségéit kínálják. Az egyes előadói megoldások azonban mindig az aktuális zenetörténeti korszakok igényeit elégítik ki, így a korábbi tradíciók átalakulása következtében sokszor a darabok eredeti szellemiségétől idegen előadói szokások alakulnak ki. Éppen ezért az egyes művek kritikai kiadásai sok esetben az értelmezés új dimenzióit nyithatják meg a szakmabeliek számára. Az évszázadok során a partitúrákra rakódott utólagos stilisztikai sallangok eltávolítását remélhetjük ezektől a kiadványoktól, az autentikus műalak tanulmányozásának lehetőségét. Ilyen fajta, az eredeti műformához és szerzői szándékokhoz visszanyúló értelmezését kínálja Johann Sebastian Bach egyik legnépszerűbb, hegedűre komponált művének Dukay Barnabás és Ábrahám Márta kötete is.

Részletek az örökkévalóságból hegedű-ciaccona elemzése nem foglalkozik a darab több évszázados interpretációtörténetével, inkább Bach különféle komponálási eljárásaiba igyekszik beavatni az érdeklődőt. Ilyen többek között az aranymetszés alkalmazása a zenei szerkezet felépítésben vagy a hangközszimbolika jelentéstartalmainak feltárása. Az elemzők abból a feltevésből indulnak ki, miszerint az egyetemes létezés mozzanatai lefordíthatók a számok nyelvére, ily módon a kottába rejtett számkódok helyes dekódolásával kirajzolódhat előttünk egy ember életének sorsfordító pillanata a maga érzelmi komplexitásában. Az egyes variációk átváltozási logikájának megfejtése ugyanis elvezetheti a befogadót a tulajdonképpeni jelentés megfejtéséhez.

Kétségtelen, hogy a darab bonyolult felépítése valamiféle magasabb esztétikai igényből fakadhat, ezt látszik alátámasztani a kottába rejtett, a kötet szerzői által bemutatott jelrendszer is, amely szerintük Bach első feleségével való kapcsolatát meséli el a zene segítségével, és az asszony hirtelen bekövetkezett, tragikus halálának állít emléket.

A mű felépítésének feltérképezése során a szerzők mind a hatvannégy variáción végigvezetik az olvasót, miközben feltárják a zeneszerző személyes életeseményeihez köthető utalásokat, amelyek még megindítóbbá és különlegessebbé teszik a darabot. A könyv segít tájékozódni a kotta szerkezeti elemei között, és igyekszik rávilágítani azok egymáshoz való viszonyaira is.

A kötet legnagyobb erénye, hogy „a kevesebb több” elvét szem előtt tartva, tömören és lényegre törően világítja meg Bach zseniális szólóhegedűre írt művének utalásrendszerét és jelentéstartalmát. A túlmagyarázott elemzés ugyanis könnyen átbillenhet a mérleg másik oldalára, és megkérdőjelezheti az interpretáció hitelességét.

A mű nem könnyű olvasmány a laikus zenekedvelők számára, de a bevezetőben sorba vett jelenségek és fogalmak alaposabb tanulmányozása a nem szakmabeli olvasót is elvezetheti a felvázolt magasabb rendű zenei struktúra megismeréséhez. A százharminc kottapélda mellett ezt igyekszik elősegíteni a Ciaccona térképszerűen elrendezett kottája, valamint a CD-melléklet, amely Ábrahám Márta előadásában ismerteti meg hangzó formájában is a darabot az olvasóval.

Dukay Barnabás és Ábrahám Márta: Részletek az örökkévalóságból, 2017.

Péter Zoltán

Forrás: http://www.kortarsonline.hu/aktual/zene-dukay.html